Gipszgyűjtemények a Szépművészeti Múzeumból

A Szépművészeti Múzeum már 1896-tól, alapításának évétől elkezdte gyűjteni a leghíresebb művészeti alkotások gipszmásolatait. A cél az volt, hogy így a látogató nagyközönség számára is hozzáférhetővé, megtekinthetővé tegyék a klasszikus műveket. Ehhez a nagy nyugat-európai múzeumok, például a (mai nevén) Victoria és Albert Múzeum vagy a berlini Kaiser Friedrich Múzeum hasonló gyűjteményei is ihletést adtak. A hazai gyűjtésnek is volt már múltja: a Magyar Nemzeti Múzeumban Pulszky Ferenc múzeumigazgató már 1869-től ókori szobrászati emlékek gipszmásolatainak beszerzésébe kezdett.

Ezeket az antik másolatokat 1904-ben szállították át a Szépművészetibe. A gyűjtést már 1902-től középkori és reneszánsz szobrok másolatainak megrendelésével folytatták. Az első világháborúig kb. 900 ókori és 300 középori és reneszánsz másolat került a gyűjteménybe. Az 1906-ban megnyitott Szépművészeti Múzeum csarnokai nagyrészt ezek befogadására épültek meg.

A másolatokhoz az eredeti alkotásokról vettek gipszmintát sok kisebb darabban, majd a gipszöntvényeket szállítás, kicsomagolás után a helyszínen állították össze a darabjaiból. A gipsz használatával nagyon pontos másolatokat tudtak készíteni, mert az anyag minden részletében pontosan felveszi az eredeti mű formáját.

A két világháború közötti időszakban azonban a szobormásolatok átértékelődtek: sokkal nagyobb értéket kapott a műalkotások eredetisége. Ennek következtében a gipszmásolatok fokozatosan kiszorultak Európa és Magyarország múzeumaiból. Volt, ahol el is pusztították ezeket – a Szépművészeti gyűjteménye szerencsére nem járt így, de a műveket nem védték tovább, így a második világháború idején jelentős károkat szenvedtek.

A múzeum helyreállításakor a Román Csarnokot raktározásra jelölték ki, így 1951-től az ide beépített állványokra zsúfolták be a középkori és reneszánsz gipszmásolatok jelentős részét, míg az antik másolatok jórészt az alagsorban kaptak elhelyezést. Utóbbiakat 1977-1985 között a tatai Kuny Domokos Múzeumba szállították át. Egy részüket a tatai (egykori) zsinagóga épületében állították ki, de a tárgyak nagy része a komáromi igmándi erődbe került, rendkívül rossz körülmények közé. A Román Csarnokban elhelyezett anyag egy részét a múzeum kikölcsönözte, így kerültek másolatok Kecskemétre, Debrecenbe vagy éppen a Képzőművészeti Egyetemre.

Valódi figyelem csak az 1980-as évektől irányult újra a gipszgyűjtemény felé. Már a 2000-es évek elején is születtek konkrét tervek a másolatok helyreállítására és újbóli bemutatására, de a cselekvést a Román Csarnok 2013 után megindult rekonstrukciója indította el: az innen kikerülő tárgyakat valahol el kellett helyezni. Ez időtájt kezdődött el az addig üresen álló komáromi Csillagerőd helyreállítása is. Ezzel párhuzamosan 2013-ban egy hatalmas munka zajlott le a múzeumban: felmérték a több száz másolatot művészettörténeti és restaurátori szempontból. Így éveken át egyszerre folyt a kiállítás tervezése, a komáromi Csillagerőd felújítása és bővítése, valamint az immár évszázados múltú, újra felértékelődő gipszmásolatok helyreállítása. A legnagyobb kihívást Bartolomeo Colleoni lovas szobrának felállítása jelentette – érdekesség, hogy a szobor talapzatáról ez az egyetlen gipszmásolat létezik az egész világon.

A komáromi kiállítás több száz tárgyat mutat be. Ókori alkotások másolataiból van a legtöbb, de vannak magyar művek is. Például a Mátyás királyt és Beatrixot ábrázoló híres dombormű páros is helyet kapott a kiállításban. A milói vénusztól Dávid szobrának fején át a Laokoón-csoportig számos klasszikus alkotásra ismerhetünk rá. A középkorból Donatello és Michelangelo alkotásai emelhetők ki.

 

Ezzel egy olyan gyűjtemény jött létre, ami európai szinten is ritkának mondható. Hasonlóra a párizsi Cité de l’Architecture et du Patrimoine-ben és a londoni Victoria és Albert Múzeum két termében találhatunk, de ilyen gyűjtemény Berlinben a Abguss-Sammlung Antiker Plastik látványtára is.

Már 1586-ban is épült erőd a mai helyén Komáromban, ezt többször újjáépítették, mai formáját 1850 – 1870 között nyerte el, megtartva csillag alakú alaprajzát – innen nyerte nevét is. A komáromi erődrendszer valamikor az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb katonai létesítménye volt. Az addig üresen álló épület felújítását és kibővítését a Liget Budapest program keretében 2015-2019 között végezték el.

A gyűjtemény egy kisebb része Budapesten maradt, az összes alkotás ugyanis nem volt Komáromban bemutatható. Ezek számára az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) területén alakítottak ki egy látványraktárat. Itt több, mint háromszáz, az épületszobrászathoz köthető alkotás tekinthető meg – igaz, csak bizonyos napokon, előre online megváltott jeggyel. A helyszíni tabló leírása szerint: „Az ókori rész a görög szentélyekhez és a templomépítészethez köthető archaikus, klasszikus és késő klasszikus kori szobrokból, domborművekből és architektonikus elemekből ad áttekintést, míg a későbbi korokat a francia és a német középkori, gótikus katedrálisok, továbbá az itáliai reneszánsz székesegyházak szobrai és építészeti elemei mellett néhány magyar emlék másolata képviseli.”