Zeusz szobor

Varga Imre szobrászművész alkotása mintha magából az ősi mitológiából bukkant volna elő az ELTE Kőrösi Csoma Kollégium udvarán.

Varga Imre egyedi látásmódja sok, igen kifejező, egyedi hangvételű szobrot eredményezett. A Zeusz szobor ma is eredeti helyén látható, az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumának udvarán.

Eredetileg 1967-ben kereste meg az ELTE a Művelődésügyi Beruházási Vállalatot, hogy készítsenek egy díszítő alkotást a kertbe. Az eredeti tervek szerint még egy domború kőplasztika került volna az előkert támfalához. Varga Imre azonban egy nagyobb léptékű plasztikát javasolt és valósított meg.

Az alkotás grandiózus – hét méter magas! –, mégis ismeretlen maradt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Budaörsi út felől teljesen kitakarja a növényzet, még az udvarban állva is alig lehet észrevenni. Az alak egyetlen hatalmas koronázott fejet formáz, két hatalmas kőtömbre, mint talapzatra állítva. Az egész szobor szikladarabokból áll össze, és formáz egy hatalmas, ősi, mítikus fejet.

A mészkövet az ürömi kőbányában fejtették és faragták ki hozzá, de ez esetben a faragás „belülről kifelé” történt: nem a kőtömb külső felületét kezdte faragni Varga, mint ahogy az a hagyományos szobrászatban évezredek óta megszokott, hanem a tömbök belső, illeszkedő részéből vésték le a felesleget, így a kőtömbök külső felületei megmaradtak eredeti, nyers, ősi formájukban. Az elemeket összetartó beton láthatatlan maradt. A szobor így egyszerre mutatja az eredeti, nyers, természetes állapotú sziklaanyagot, és elemeiből összeállítva az ősi mitológiai főisten alakját. Mintha ősi erők, ősi népek alkotása lenne, nem is a jelenkoré. A szobor körül azóta jócskán felnőtt a növényzet, így nem is egyszerű megtalálni.

„A Zeusz (1968) meghökkentő, szürreális elemekből, hatásokból táplálkozó, de a lét ősiségét, természetes zordságát, pusztulását-pusztíthatatlanságát egyaránt érzékeltető, épített kőszobor. Kilenc méter magas: egykoron a bálványokat, oltárokat rakták ki így. A két lábazaton, vagy talán valamiféle kétágú mózesszakállon álló-támaszkodó, töredezett koronájú fej szobrászi elgondolásának nagyszerűségét az 55 centis kisplasztikai változat is jól érzékelteti, de monumentalitása valójában a Budaörsi úton felépített alkotásból érthető meg. Ős, naiv hit emelte, roskadozó, de még mindig erős, konok, haragos istenbálvány ez a Zeusz; öreg, mint a kő, amelyből hasadékokkal teli, mohos arca vétetett, s ez a rendkívüli, időt túlélő ábrázat enyhültebbé kopott, töredezett, egykor oly szigorú szemöldökráncaival megfoghatatlan bölcsességet is rejt. Ismét tanúi lehetünk egy különös kettősségnek, mert így lesz szeretetre méltóvá, minden bölcsességével is esendővé az istenek atyja, így oldódik a mai ember hitetlensége bizalommá: múlandóságunkban is megőriz bennünket az idő.” (Harangozó Márta: Varga Imre. A rézkarcoló művészek alkotóközösségének kiadása, Budapest, 1989.)

Az alkotás a Budapest folyóirat 1974. októberi számának címlapján is látható. De érdemesebb élőben, a helyszínen megnézni, hogy átélhessük a nyers szikladarabok grandiozitását, ősi erejét.

Felhasznált irodalom:

Rózsa Gyula: Varga Imre szobrászata Budapesten. In: Budapest, 1972/12., p. 22.
’https://konyvtar.elte.hu/hu/hir/egyetemi-konyvtar-es-leveltar/mozaikok-az-elte-oroksegebol-2026-junius
Harangozó Márta: Varga Imre. A rézkarcoló művészek alkotóközösségének kiadása, Budapest, 1989.